Kazán, terményszárító, terménytisztító vagy más légszennyező pontforrás üzemeltetése nemcsak engedélyezési és adatszolgáltatási kötelezettségekkel járhat. Bizonyos légszennyező anyagok kibocsátása után levegőterhelési díjat is kell fizetni. 2026. október 1-jétől ennek jelentősége tovább nőtt, mivel a díj számításánál alkalmazott egységdíjak kétszeresükre emelkedtek, és átmenetileg a negyedéves díjelőlegekre vonatkozó szabályok is megváltoztak.
Mikor kapcsolódik levegőterhelési díj a pontforráshoz?
A 2003. évi LXXXIX. törvény alapján levegőterhelési díjfizetési kötelezettség azt a kibocsátót terheli, akinek helyhez kötött légszennyező pontforrása a vonatkozó jogszabály szerint bejelentésköteles. Ez fontos különbség. A levegőterhelési díj nem általánosságban minden levegőbe történő kibocsátásra vonatkozik, hanem a törvényben meghatározott feltételek szerint a bejelentésköteles helyhez kötött pontforrásokhoz kapcsolódik.
A díjfizetés szempontjából három légszennyező anyag releváns: a kén-dioxid, a nitrogén-oxidok és a nem toxikus szilárd anyag.
A gyakorlatban így például egy kazán nitrogén-oxid-kibocsátása vagy egy terménytisztító pontforrás porkibocsátása is megalapozhat levegőterhelési díjfizetési kötelezettséget, ha a törvényi feltételek teljesülnek.
Mi változott 2026. október 1-jén?
A levegőterhelési díj éves összegét a kibocsátott légszennyező anyag kilogrammban meghatározott mennyisége és az arra vonatkozó egységdíj alapján kell kiszámítani.
2026. október 1-jétől mindhárom egységdíj kétszeresére emelkedett. A kén-dioxid egységdíja 50 Ft/kg helyett 100 Ft/kg, a nitrogén-oxidoké 120 Ft/kg helyett 240 Ft/kg, míg a nem toxikus szilárd anyagé 30 Ft/kg helyett 60 Ft/kg lett.
Ez azt jelenti, hogy azonos éves kibocsátás mellett a számított díj összege kétszeresére nő.
Példa egy kazán levegőterhelési díjára
Egy földgáztüzelésű kazánnál jellemzően a nitrogén-oxid-kibocsátás lehet releváns a levegőterhelési díj szempontjából.
Ha egy pontforrás éves NOx-kibocsátása például 500 kg, a korábbi 120 Ft/kg egységdíj alapján 60 000 Ft levegőterhelési díj tartozott ehhez a kibocsátáshoz. Az új 240 Ft/kg egységdíjjal ugyanez: 500 kg × 240 Ft/kg = 120 000 Ft.
A kibocsátás tehát egyáltalán nem változott, a hozzá kapcsolódó díj mégis kétszeresére emelkedett.
Példa terménytisztító vagy más porkibocsátó pontforrás esetén
Hasonló változás jelentkezik azoknál a technológiáknál, ahol nem toxikus szilárd anyag kerül a levegőbe.
Ha például egy terménytisztító pontforrás éves, a díj számításánál figyelembe veendő szilárdanyag-kibocsátása 2 000 kg, a korábbi 30 Ft/kg egységdíj mellett 60 000 Ft-tal lehetett számolni. Az új, 60 Ft/kg-os egységdíj mellett: 2 000 kg × 60 Ft/kg = 120 000 Ft.
Ez jól mutatja, hogy a jogszabályváltozás nemcsak a nagy ipari kibocsátókat érintheti. Egy mezőgazdasági vagy kisebb ipari pontforrás üzemeltetőjénél is érzékelhető költségnövekedést eredményezhet.
Honnan származik a levegőterhelési díjhoz szükséges kibocsátási adat?
A díj alapja nem a pontforrás engedélyében szereplő kibocsátási határérték, hanem az adott levegőterhelő anyag tényleges éves kibocsátott mennyisége. Ez különösen fontos a számítás során. A tényleges kibocsátás meghatározása történhet többek között mérési eredmények, anyagmérleg vagy megfelelő műszaki számítás alapján, az adott technológiára alkalmazható szabályok szerint.
Ezért szorosan összekapcsolódik egymással a pontforrás üzemeltetése, az emissziómérés, az éves levegővédelmi adatszolgáltatás és a levegőterhelési díj bevallása. Ha valamelyik alapadat hibás – például nem megfelelő üzemórával vagy kibocsátási értékkel számolnak –, az a levegőterhelési díj összegét is befolyásolhatja.
Külön szabály vonatkozik 2026 utolsó negyedévére
A jogszabályváltozás nem áll meg az egységdíjak emelésénél. A levegőterhelési díjelőleg általános szabály szerint az előző évi tényleges kibocsátások alapján fizetett teljes díj egynegyede. A 2026. IV. negyedévre azonban ettől eltérő rendelkezés vonatkozik.
A 2026. IV. negyedévi levegőterhelési díjelőleg a 2025. évi tényleges kibocsátások alapján fizetett teljes levegőterhelési díj 50%-a.
Ha például egy pontforrás üzemeltetőjének 2025. évi teljes levegőterhelési díja 160 000 Ft volt, a korábbi főszabály szerint 40 000 Ft negyedéves előleggel lehetne számolni. A speciális rendelkezés miatt azonban 2026 IV. negyedévében 80 000 Ft az előleg.
2027-ben is az 50%-os szabályra kell készülni
A törvény 2027-re is eltér az általános 25%-os előlegszabálytól. A 2027-ben fizetendő egyes negyedéves levegőterhelési díjelőlegek a 2026. évi tényleges kibocsátások alapján fizetett teljes levegőterhelési díj 50%-át teszik ki.
Ennek különös jelentősége lehet azért is, mert a 2026-os éves díj meghatározásánál már az október 1-jétől hatályos magasabb egységdíjak alkalmazása is felmerül. Emiatt érdemes a levegőterhelési díj kérdését nem kizárólag az éves bevallás elkészítésekor elővenni, hanem a vállalkozás környezetvédelmi és pénzügyi tervezésének részeként kezelni.
Mire figyelj pontforrás üzemeltetőként?
A változás jó alkalom arra, hogy áttekintsd a pontforrásaidhoz kapcsolódó teljes levegővédelmi nyilvántartást.
Érdemes ellenőrizni, hogy a telephely valamennyi bejelentésköteles pontforrása megfelelően szerepel-e a hatósági nyilvántartásban, a levegővédelmi engedélyek megfelelnek-e a tényleges állapotnak, rendelkezésre állnak-e a szükséges emissziómérések, valamint az éves kibocsátási adatok megfelelő módszerrel kerülnek-e meghatározásra.
Különösen célszerű összevetni egymással a levegővédelmi engedély, az éves LM-adatszolgáltatás és a levegőterhelési díj bevallásának adatait. Az egymásnak ellentmondó adatok ugyanis egy későbbi hatósági ellenőrzés során is problémát okozhatnak.
(A pontforrásokra vonatkozó levegővédelmi kötelezettségekről bővebben tájékozódhatsz korábbi cikkünkben.)
Összefoglalva tehát a levegőterhelési díj 2026. október 1-jei változása közvetlenül érinti azokat a vállalkozásokat, amelyek bejelentésköteles pontforrásból kén-dioxidot, nitrogén-oxidokat vagy nem toxikus szilárd anyagot bocsátanak ki. Az egységdíjak megduplázódtak, miközben a 2026. IV. negyedévi és a 2027. évi díjelőlegekre is az általánosnál magasabb, 50%-os szabály vonatkozik.